Az antioxidánsok és szerepük a szervezetünkben
Az antioxidánsok szervezetünk létfontosságú vegyületei, amik képesek a sejtek számára káros, oxidatív hatásokkal járó szabad gyökök semlegesítésére. Az emberi test egy bizonyos határig képes antioxidáns típusú vegyületek előállítására, de jelentős oxidatív terhelés esetén ajánlott ezek bevitele is.
A szabad gyökök káros hatásai
Az antioxidánsok olyan vegyületek, melyek az oxidációs folyamatok során keletkező szabad gyököket gátolják. Oxidáció alatt az energiatermelő anyagcsere-folyamatokat is érthetjük, amelyek a szervezet lebontó folyamatait foglalják magukba. Ezen kémiai folyamatok során elektronhiányos vegyületek, szabad gyökök keletkeznek. Az elektronhiány miatt ezek nagyon instabilak és reakcióképesek. A szabad gyökök oxigén- vagy nitrogénalapú molekulák, amelyek különféle kulcsfontosságú fehérjéket támadhatnak meg a szervezetünkben, de akár a DNS is a célpontjukká válhat.
A szabad gyökök „agresszív” viselkedésének az az oka, hogy ahol csak lehet, megpróbálják pótolni a hiányzó elektronjukat, elsősorban a zsír-, fehérje- és DNS-molekulákat alkotó nukeinsavakból. Eközben erősen károsítják a sejtmembránokat, más néven a sejthártyát, aminek következtében a sejtek szét is eshetnek, megzavarva az élettani folyamatok ellátását.
Szabad gyökök a szervezetünkben is termelődnek, a sejtek anyagcsere-folyamatainak melléktermékeként. Léteznek olyan szabad gyökös reakciók, amelyek hasznosak: például a fehérvérsejtek ilyen reakciókkal pusztítják el a kórokozókat. A szervezetet érő külső behatások is növelik a szabad gyökök szintjét, ilyen az ionizáló sugárzás, a légszennyezés, a dohányfüst (pl. a nitrogén-dioxid, NO2). Amennyiben túlságosan magas szintet érnek el (oxidatív stressz), az káros hatást gyakorol a szervezetre.
Oxidatív stressz és betegségek
Az emberi test viszonylag tág határokon belül képes a kompenzációra, az egészséges, fiziológiailag kiegyensúlyozott szervezet képes hatástalanítani a maga által termelt szabadgyököket. A probléma akkor kezdődik, ha a szabad gyökök túlzott mennyisége által jelentett oxidatív stressz és a kompenzáló mechanizmusok egyensúlya felborul. Ez két alapvető esetben fordul elő:
- Beteggé válunk, a szervezet szabad gyökökkel szembeni védekező képessége gyengül.
- A külső környezetből túl sok szabad gyök kerül be a szervezetünkbe, amelyek semlegesítését már nem tudják ellátni az élettani folyamatok.
Amennyiben ez bekövetkezik, a szabad gyökök kifejtik káros hatásukat.
A szabad gyökök a sejtfalak lerombolásával gyorsítják a sejtszintű öregedést. Gyakorlatilag minden általuk megtámadott sejt tönkremegy, a legnagyobb veszélynek mégis a szív és az erek, az agy és az idegek, a bélrendszer, a vese, a máj és a tüdő van kitéve. Káros hatásuk ezért jelentős szerepet játszik számos betegség kialakulásában, például:
- szív- és érrendszeri betegségek (érelmeszesedés);
- tüdőbetegségek;
- szembetegségek (makula degeneráció);
- daganatos betegségek.
A daganatképződésben úgy vesznek részt, hogy a szabad gyökök a DNS-t alkotó nukleinsavbázisokat veszik célba, ezzel akadályozzák a helyes DNS-másolási folyamatot. Sérült, más néven mutáns gén keletkezik, amellyel egyfajta rossz biológiai információt indít el a szervezet. Így keletkeznek a rákos sejtek.
Az antioxidánsok hatásai
Az antioxidánsok szerepe a szabad gyökök hatástalanítása, ezáltal az oxidatív stressz kivédése, végül az ebből eredő károsodások és betegségek megelőzése.
Működésük alapján lehetnek első- vagy másodrendű antioxidánsok.
- Az elsőrendűek végérvényesen hatástalanítják a szabad gyököket, vagyis megszüntetik a külső elektronhéjon elhelyezkedő elektronok párosítatlan állapotát. Ide soroljuk a fenol alapvázú molekulákat, a tokoferolokat, a flavonoidokat.
- A másodrendű antioxidánsok átveszik a szabad gyökök célmolekulájának szerepét, és önmaguk oxidálódnak. Közéjük tartozik a citromsav, illetve a foszfolipidek.
Ezen folyamatokon keresztül az antioxidánsok lassítják a szervezet sejtszintű öregedését, a DNS-szintű károsodást, csökkentik a gyulladásos folyamatokat, gátolják a káros LDL-koleszterin képződését és előnyösen hatnak a szervezet immunrendszerére. Ezáltal a megfelelő antioxidáns-ellátottság hozzájárul a daganatos betegségek, szív-érrendszeri betegségek, tüdőbetegségek megelőzéséhez, és növelik a fertőzésekkel szembeni védekezőképességet.
Honnan jut szervezetünk antioxidánsokhoz?
A szervezet maga is állít elő úgynevezett endogén antioxidánsokat, amelyek megfelelő egyensúly esetén képesek a szabad gyökök semlegesítésére. Ilyen pl. a kataláz, a glutation-peroxidáz, a szuperoxid-dizmutáz enzimek, vagy az ubikinon (Q10 koenzim).
Az antioxidánsok másik részét, az úgynevezett exogén antioxidánsokat táplálkozással tudjuk bevinni a szervezetbe. Mindkét típusú forrás szükséges ahhoz, hogy szervezetünkben megfelelő legyen az antioxidánsok mennyisége és azok változatossága.
Külső antioxidáns-forrásaink |
A belső termelődésű enzimek mellett közismert és könnyen hozzáférhető, táplálkozással bevihető antioxidánsok:
|
Nem mindegy, hogy természetes vagy mesterséges forrásból származik az antioxidáns
Az említett vegyületek közül többnek a hatását hosszú éveken át tartó, esetleg országokon átívelő követéses vizsgálatokkal támasztották alá, vagyis több antioxidáns esetében is szakmai konszenzus alakult ki azok előnyös hatásairól.
Mégis, a kutatási eredmények egy része az antioxidánsok betegségmegelőző szerepével kapcsolatban meglehetősen ellentmondásos. A Mayo Klinikán végzett korábbi kutatás például azt az eredményt hozta, hogy a táplálékkiegészítőként kapszula vagy tabletta formájában fogyasztott antioxidánsok nem csökkentik a különböző betegségek kialakulását, sőt, a béta-karotin esetében a dohányzók körében 10 százalékkal emelkedett a tüdőrák rizikója. Ellentmondásosnak bizonyultak egyes antioxidánsok pl. a szürke hályog kialakulásában, de állatkísérletek szerint nagy mennyiségben a cukorbetegség kialakulásához is hozzájárulhatnak.
Bár továbbra is folynak az antioxidánsok betegségmegelőzésével kapcsolatos kutatások, az eddigi eredmények szerint az valószínűsíthető, hogy az élelmiszerekkel bevitt antioxidánsoknak általában kedvezőbb hatást fejtenek ki, mint a táplálékkiegészítők. Figyelembe kell azt is venni, hogy a túlzottan magas dózisú antioxidáns-bevitel megzavarhatja a szervezet normál oxidációs folyamatainak egyensúlyát, vagy nem várt kölcsönhatásba léphetnek más vegyületekkel szervezetünkben.
Fontos tehát, hogy milyen forrásból és milyen mennyiségben visszük be ezeket a vegyületeket szervezetünkbe, mert a mesterségesen előállított és túlzott mennyiségű antioxidánsbevitel előnyös hatása nem egyértelmű. Az azonban az orvostudományi kutatások alapján biztos, hogy antioxidánsokban gazdag táplálékok (elsősorban gyümölcsök, zöldségek) fogyasztása mindenkinek egyértelműen ajánlható.
Fogyasztási ajánlások Sokoldalú antioxidánsok (Magyar Dietetikusok Országos Szövetsége)
Szerző: Dr. Kónya Judit, családorvos
Aktualizálta: Dr. Dunás-Varga Veronika, belgyógyász